Gazdasági és piaci elemzők számításai szerint a világkereskedelmi ügyletek több mint 60 százalékát vállalatcsoporton belüli tranzakciók teszik ki. A cégcsoportok tagvállalatai (kapcsolt felek) az egymás közötti szerződéseik, ügyleteik (különböző termékek belső adás-vétele, szolgáltatások valós vagy formális nyújtása, pénzügyi instrumentumok cseréje) során alkalmazott eladási árakkal (transzferár) jelentős összegű nyereséget vagy veszteséget tudnak átcsoportosítani egyik cégből a másikba, ezáltal egyik nemzetállamból a másikba. Céljuk ezzel sok esetben az adófizetés optimalizálása a vállalatcsoport szintjén, ezért a transzferáras ügyleteket az adóhatóság kiemelt figyelemmel kíséri.

A nemzeti adóhatóság ellenőrzési irányelveiben már évek óta jelen van, és a kiemelt vizsgálati célok között szerepel a transzferárak vizsgálata a társasági és osztalékadót érintő utólagos ellenőrzések keretében.

Kiemelt kockázatot és magas összegű bírság veszélyt jelent minden olyan cég számára a transzferárazás, amely kapcsolt vállalkozásokkal rendelkezik.

Milyen kockázatok merülhetnek fel és kiket érinthet?

A transzferárazáshoz alapvetően NÉGY típusú adókockázat tartozik:

Amikor transzferárazás kerül szóba egy üzleti beszélgetés keretében, a legtöbb kérdés általában arra vonatkozik, hogyan kerüljön alátámasztásra a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott ár. Általában vannak elképzelések, ötletek, de gyakori a bizonytalanság, sőt néha a teljes tanácstalanság.

Az információ ebben az esetben is hatalom. Ha ismerjük a módszereket, akkor nemcsak utólag egyszerűbb alátámasztani egy árat, hanem minden alkalommal már előre tudunk gondolkodni és tervezni. Ez nagyon meg tudja könnyíteni a feladatunkat, amikor már ténylegesen készítjük a dokumentációt.

Gyakran kérdezik meg a cégvezetők, hogy a külföldi anyavállalatuk által elkészített transzferár dokumentációt vajon elfogadja-e a magyar Adóhatóság?

A cégvezetők nincsenek könnyű helyzetben, amikor szeretnék felhívni a külföldi tulajdonosok figyelmét a magyar tagvállalatot érintő transzferár kockázatokra.

A hazai szokásos piaci árazást érintő szabályok amellett, hogy bonyolultak és nehezen követhetőek a változások, még hatalmas összegű bírság tétel (2 millió Ft / nyilvántartás) is a vállalkozások feje felett lebeg. Ez más országokra nem igazán jellemző, hogy csupán a transzferár dokumentáció hiánya már szankciókat eredményez. Ráadásul a témakört még a jogértelmezési bizonytalanság is különösen veszélyessé teszi.

Az elmúlt hetekben többször találkoztam Cégcsoportoknál olyan esetekkel, hogy pénzintézettől felvett hitel, kölcsön megkötésénél az anyavállalat vagy a testvérvállalat kezességet vállalt a hitel vagy kölcsön visszafizetésére a felvevő cég mögött.

Felmerül a kérdés, hogy az ellenszolgáltatás nélküli kezességvállalás szolgáltatásnyújtásnak minősül-e, ezáltal a kapcsolt vállalatoknak módosítaniuk kell-e a szolgáltatás szokásos piaci árának megfelelő összeggel a társasági adó alapjukat?

A Transzferár Rendelet (22/2009. PM Rendelet) tervezett változásairól szóló blogsorozatom előző két részében (1. rész, 2. rész) bemutattam a pontosítási, mentességi javaslatokat.

E sorozat befejező részében a szokásos piaci ár meghatározása és alátámasztása során figyelembe vehető forrásokról lesz szó.

Az elmúlt hetekben többször találkoztam olyan cégvezetővel a transzferár konzultációim alkalmával, akiket meglepetésként ért a rájuk kiszabható transzferár bírságok magas összege.

Milyen tévhitek keringenek a vállalkozók fejében?

Az egyik cégvezető elmondta, hogy tud erről a kötelezettségről, azaz arról, hogy kapcsolt vállalkozások között szokásos piaci áron kell számlázni.

Kérdeztem arról, hogy tudja-e, mit jelent pontosan a transzferár dokumentáció kifejezés?

A kapcsolt vállalkozások transzferár nyilvántartási kötelezettségét bemutató Rendelet (22/2009. PM Rendelet) várható változásait előző blogbejegyzésemben elkezdtem bemutatni. A következőkben további érdekes újdonságokról lesz szó.

4. Az 50 millió Ft alatti értékű ügyletek mentessége

A mentesülés eddig azokra az ügyletekre vonatkozott (2010-től), amelyeknél a szerződés megkötésétől az adóév utolsó napjáig terjedő időszakban a teljesítések értéke nem haladta meg az 50 millió Ft-ot.

A kapcsolt vállalkozásokat érintő kötelezettségek és jogszabályi előírások egyre bonyolultabbak és egyre nagyobb kockázattal járnak.

A közös irányítás alatt álló cégek között a szokásos piaci áron történő együttműködés és számlázás betartása, és az ehhez kapcsolódó adminisztrációs terhek komoly kihívást jelentenek már évek óta.

A piaci ár alkalmazását alátámasztó transzferár szabályzatokat manapság már szinte minden érintettnél kérik a revizorok.

Ezért fontos, hogy tisztában legyünk a szabályokkal, amelyek sajnos szinte évről évre változnak és módosultak az elmúlt években is. Most egy jogszabálytervezet szerint ismét változi fog a transzferár szabályokat tartalmazó 22/2009. Pénzügyminisztériumi Rendelet.

Milyen esetekben mentesülhetünk a transzferár nyilvántartás készítése alól?

A 22/2009. Pénzügyminisztériumi Rendelet 2012-től több mentességet is megfogalmaz arra vonatkozóan, hogy mikor nem kell transzferár dokumentációt készítenie a vállalkozásoknak.

Nézzük, melyek ezek a mentességek!

Nem terheli a Rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót

a) magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződése alapján,