Tanácsok transzferár módszer kiválasztásához

Amikor transzferárazás kerül szóba egy üzleti beszélgetés keretében, a legtöbb kérdés általában arra vonatkozik, hogyan kerüljön alátámasztásra a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott ár. Általában vannak elképzelések, ötletek, de gyakori a bizonytalanság, sőt néha a teljes tanácstalanság.

Az információ ebben az esetben is hatalom. Ha ismerjük a módszereket, akkor nemcsak utólag egyszerűbb alátámasztani egy árat, hanem minden alkalommal már előre tudunk gondolkodni és tervezni. Ez nagyon meg tudja könnyíteni a feladatunkat, amikor már ténylegesen készítjük a dokumentációt.

Milyen módszerek alkalmazhatóak a transzfer árak alátámasztására?

A társasági adó törvény (1996. évi LXXXI. törvény) 18.§. szerint az alábbi módszerek közül választhatunk:

1. Összehasonlító árak módszere
2. Viszonteladási árak módszere
3. Költség és jövedelem módszer
4. Ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer
5. Nyereségmegosztásos módszer
6. Egyéb módszer

Milyen megfontolásokat érdemes figyelembe venni a módszerek kiválasztásánál?

Tippek, tanácsok a módszer választáshoz:

1. Egy független ügylet akkor hasonlítható össze egy kapcsolt (ellenőrzött) ügylettel, ha
a) az ügyletek vagy a vállalkozások közötti különbségek egyike sem érintheti lényegesen a szabadpiaci árat, vagy
b) a különbségek torzító hatásának kiküszöbölésére meglehetősen pontos kiigazításokat lehet tenni.

2. A független vállalkozások által realizált viszonteladási árrés is szolgálhat útmutatóként.

3. Ha a független és ellenőrzött ügyletek a termék kivételével minden egyéb tulajdonság terén összehasonlíthatóak, akkor a viszonteladási árak módszere megbízhatóbb lehet, mint az összehasonlító árak módszere.

4. A viszonteladói árrés pontosabb lehet, ha a vásárlást rövid időn belül követi a továbbértékesítés. Attól is változhat, hogy a viszonteladó kizárólagos joggal rendelkezik-e az áruk tovább forgalmazására.

5. Általánosan véve egy vállalkozás költségeinek meg kell térülnie egy bizonyos időszak alatt, azonban egy adott évben illetve egy adott ügyletnél ez nem feltétlen meghatározó a nyereség és a vállalkozás folyamatos működése szempontjából.

6. A költségek meghatározásánál fontos figyelembe venni minden olyan költséget (pl. nem-működési, pénzügyi ráfordítások, stb.), amelyek összefüggnek az adott ügylettel.

7. A költség és jövedelem módszer általában a termelés közvetlen és közvetett költségei után számított hasznot alkalmazza, míg a nettó nyereségen alapuló módszer a vállalkozás egésze működési költségeinek beszámítása utáni haszonnal dolgozik.

8. A nettó nyereség lehet pl. eszközmegtérülési, illetve árbevétel arányos üzemi nyereség.

9. Az ügyleti nettó nyereség módszer előnye, hogy elegendő csak az egyik vállalkozásra figyelembe venni a funkció elemzést.

10. Az ügyleti nettó nyereség módszer hátránya, hogy egy vállalkozás nettó nyereségét több olyan tényező is befolyásolhatja, amely a vizsgált ügylet szempontjából irreleváns, vagy csak közvetett hatása van az ügyletre.

11. A nyereségmegosztásos módszer alkalmazható akkor is, amikor az adott ügylet független vállalkozások között nem létezik.

12. A nyereségmegosztásos módszer esetén nehézségekbe ütközhetünk a külföldi kapcsolt vállalkozásoktól szükséges információk beszerzésénél.

Kérdése merült fel? Bizonytalan a megfelelő módszer kiválasztásában?

Küldje el kérdését, szívesen segítek.