Szokásos piaci ár elve
A szokásos piaci ár elve azt jelenti, hogy minden piaci szereplőnek úgy kell viselkednie, tehát olyan módon kell az árait kialakítania, mintha függetlenek lennének egymástól.
Ez egy általánosan elfogadott elv a világon, tehát ha valaki nem tartja be ezt az előírást, szankciókra számíthat. Különböző nemzetközi szervezetek (pl. OECD) jöttek létre annak érdekében, hogy iránymutatást adjanak, hogy egy adott jövedelemnek melyik államban kell adóznia.
A magyar transzferár szabályozás pedig nagy hangsúlyt fektet arra, hogy azt is vizsgálja, hogy Magyarországon belül egy adott jövedelemnek melyik vállalkozásnál szükséges adóznia.
Ezért ha egy vállalkozás nagyságrendje (pl. mikrovállalkozás) nem is kötelezett transzferár dokumentáció készítésére, akkor is alá kell tudnia támasztania, hogy a kapcsolt vállalkozásával miért pont olyan árat alkalmazott, amilyet.
Ha nem tudja bizonyítani, hogy ez szokásos piaci ár, akkor az Adóhatóság ez megkérdőjelezheti, és felszólíthatja a céget, hogy bizonyítsa be, hogy a nem független partnerével alkalmazott árai megfelelnek a szokásos piaci ár elvének.
Ha ez nem történik meg, vagy az Adóhatóság nem fogadja el az indokokat, sajnos alapos vizsgálatra számíthat az adott vállalkozás.