Transzferár, szokásos piaci ár elve

Transzferár, szokásos piaci ár elve

Mit jelent a transzferár nyilvántartási kötelezettség?

Ahhoz, hogy ezt meghatározzuk, célszerű néhány alapfogalom magyarázatával kezdenünk. Nézzük meg, mit jelentenek az alábbi kifejezések.

Transzferár

A transzfer valaminek az áthelyezését, átvitelét jelenti egyik helyről a másikra. Ezt lehet fizikai értelemben is (pl. áruszállítás, személyszállítás), illetve virtuálisan is (pl. tudás, információ, szolgáltatás) megvalósítani. Ha ez a transzfer olyan vállalkozások vagy személyek, intézmények között történik, amelyek nem függetlenek egymástól ( kapcsolt vállalkozások), akkor ennek kiemelt jelentősége van. Miért?

Egyrészt azért, mert a különböző országokban igen eltérő az adóterhelés mértéke. Másrészt pedig azért, mert az egyes szereplők adóalapja (adózás előtti eredménye) lehet pozitív, negatív vagy nulla. Így a piaci szereplőknek lehetőségük van arra, hogy ha nem függetlenek, ezt az adóalapot egymás közötti ügyleteikkel módosítsák. Persze ezt nevezhetjük adó optimalizálásnak is, de mivel ez az adott államnak adóbevétel kiesést is jelenthet, nagy figyelmet fordítanak rá a különböző Adóhatóságok.

A transzferár pedig azt az árat jelenti, amilyen áron a nem független felek egymás között alkalmaznak. A transzferár gyakran eltérhet a szokásos piaci ártól, ez viszont nehézségeket jelenthet. Például egy ellenőrzés esetén nem fogadják el a transzferárat, és utólag ármódosításra kötelezhetnek, annak minden következményével együtt (pl. adóhiány befizetése, mulasztási bírság, késedelmi pótlék).

Szokásos piaci ár elve

A szokásos piaci ár elve azt jelenti, hogy minden piaci szereplőnek úgy kell viselkednie, tehát olyan módon kell az árait kialakítania (vagy az adózás előtti eredménynél korrigálnia), mintha függetlenek lennének egymástól. Ez egy általánosan elfogadott elv a világon, tehát ha valaki nem tartja be ezt az előírást, szankciókra számíthat. Különböző nemzetközi szervezetek (pl. OECD) jöttek létre annak érdekében, hogy iránymutatást adjanak, hogy egy adott jövedelemnek melyik államban kell adóznia.

A magyar transzferár szabályozás pedig nagy hangsúlyt fektet arra, hogy azt is vizsgálja, hogy Magyarországon belül egy adott jövedelemnek melyik vállalkozásnál szükséges adóznia. Ezért ha egy vállalkozás nagyságrendje (pl. mikrovállalkozás) nem is kötelezett transzferár dokumentáció készítésére, akkor is alá kell tudnia támasztania, hogy a kapcsolt vállalkozásával miért pont olyan árat alkalmazott, amilyet.

Ha nem tudja bizonyítani, hogy ez szokásos piaci ár, akkor az Adóhatóság ez megkérdőjelezheti, és felszólíthatja a céget, hogy bizonyítsa be, hogy a nem független partnerével alkalmazott árai megfelelnek a szokásos piaci ár elvének. Ha ez nem történik meg, vagy az Adóhatóság nem fogadja el az indokokat, sajnos alapos vizsgálatra számíthat az adott vállalkozás.

Transzferár nyilvántartás/dokumentáció

A transzferár nyilvántartás (másik nevén transzferár dokumentáció) készítési kötelezettség egy előírás, amelyet a Tao törvény (1996. évi LXXXI. törvény) tartalmaz. A transzferár nyilvántartás arra szolgál, hogy abban a kapcsolt vállalkozások rögzítsék az egymás közötti ügyletük tekintetében a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általuk alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

Mindez azért fontos bemutatniuk, mert ha az általuk alkalmazott ár (transzferár) eltér a szokásos piaci ártól, akkor az eltérésnek megfelelő összeggel módosítaniuk kell a társasági adó alapjukat.

Kérdéseit itt teheti fel.

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről