Transzferár módszerek

Transzferár módszerek

Hogyan kell alátámasztani a szokásos piaci áron történő számlázást?

A transzferár dokumentáció központi eleme az adott ügyletre vonatkozó szokásos piaci ár illetve ártartomány meghatározása. Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazott árat tartalmazza-e a szokásos piaci ártartomány.

Hogyan állapítjuk meg a szokásos piaci árat? Erre ad választ a Szokásos piaci árazás 2. alapelve, melyet minden vállalkozásnak figyelembe vennie, aki nem független féllel köt ügyleteket.

 

A szokásos piaci árazás 2. alapelve:

A szokásos piaci árat meghatározott 5 módszer valamelyikével kell megállapítani. Ha ezek egyikével sem lehet megállapítani, akkor lehet más módszerhez fordulni. A módszer választást indokolni kell!

Melyek ezek a módszerek?

1. Összehasonlító árak módszere: A módszer lényege, hogy a kapcsolt ügylet során átadott eszközért vagy szolgáltatásért felszámított árat összeveti a független felek által összehasonlítható körülmények között értékesített termék, szolgáltatás árával:

ellenőrzött árak ↔ független árak

Nemcsak a termékek, szolgáltatások összehasonlíthatóságát szükséges vizsgálni, hanem a piaci adatok és feltételek, üzleti tevékenységek árra gyakorolt hatását is.
Ez a legközvetlenebb és legmegbízhatóbb módja a szokásos piaci ár alátámasztásának. Pontosan ezért nagyon körültekintően meg kell vizsgálni e módszer alkalmazhatóságát, mert egy ellenőrzésnél az Adóhatóság is ezt preferálja.

2. Viszonteladási árak módszere: Ez a módszer akkor alkalmazható, ha a kapcsolt vállalkozástól beszerzett terméket, szolgáltatást a vállalkozás független fél felé továbbértékesíti.

Kapcsolt vállalkozás → A „mi Cégünk” → Független vállalkozás

A viszonteladási ár az az ár, amelyen a „mi Cégünk” továbbértékesíti a terméket, szolgáltatást a független vállalkozás felé. Ezt az árat csökkenteni kell a viszonteladói árréssel (mely fedezi a viszonteladó felmerült költségeit és hasznát), így kapjuk meg a kapcsolt vállalkozások közötti szokásos piaci árat.

3. Költség és jövedelem módszer: A módszer a termék értékesítőjénél, szolgáltatás nyújtójánál felmerült költségekből indul ki. Ezt a költséget egy megfelelő – általában költségarányos – haszonnal növelik egy elfogadható nyereség elérése céljából.

Költség + Haszon = Szokásos piaci ár

4. Ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer: Ez a módszer azt a - megfelelő vetítési alapra vetített - nettó nyereséget vizsgálja, amelyet a vállalkozás az ügyleten realizál. Megfelelő alap lehet például: költségek, árbevétel, eszközök, stb.

Hasonlóan működik, mint a költség és jövedelem módszer, illetve a viszonteladási árak módszere.

5. Nyereségmegosztásos módszer: A módszer során az ügyletből származó összevont nyereséget gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az ügyletben.

E módszer célja, hogy kiszűrje a kapcsolt ügyletben lévő különleges feltételek nyereségre gyakorolt hatását.

Hasznosnak tartja a cikket? Ossza meg velünk véleményét!

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről