Mit kell, hogy tartalmazzon az önálló nyilvántartás?

Először is bemutatjuk, mely elemek képezik az önálló nyilvántartás részeit sorban, annak felépítésének megfelelően. Ezt követően - következő blogbejegyzésünkben - csoportosítjuk azokat a típusuknak (adat vagy szöveges elemzés) megfelelően.

Az önálló nyilvántartás részei:

A) Az ügyletben részt vevő kapcsolt vállalkozások adatai:

1. neve
2. székhelye
3. adószáma vagy annak megfelelő azonosítója
4. a (3) pontbeli adatok hiányában cégjegyzékszáma és a cégjegyzékét vezető bíróság (hatóság) megnevezése és székhelye

Fontos változások lépnek életbe a transzferár nyilvántartások szabályait meghatározó 22/2009. számú PM rendeletben. A jogszabály változást már néhány hónapja vártuk, mivel 2013. márciusában már megjelent egy tervezet, mely fontos új elemeket tartalmazott.

A Magyar Közlöny e hét keddi számában (99.) végre kihirdették a 20/2013. (VI. 18.) NGM Rendeletet, mely a 22/2009. (X. 16.) PM Rendelet módosításáról szól. Az említett NGM Rendelet itt tölthető le.

Változások a transzferár nyilvántartásokkal kapcsolatban 

Érdekesség, hogy a tervezethez képest nem lépett életbe a Rendelet 2. számú melléklete, mely arról szólt, hogyha az adózó az összehasonlítást beszámoló szintű adatokból állítja össze, akkor milyen szűrési szempontokat kell figyelembe vennie. A tervezett változásokról itt számoltam be.

A következőkben pontokba szedve összefoglaltam a változások lényegi elemeit.

Az előbbiekben megismerkedtünk két típusú transzferár nyilvántartással: az egyszerűsített és az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások nyilvántartásával. Ezek a típusok többnyire nem igazán igényelnek kreatív munkát, hiszen adatok összerendezéséről és bemutatásáról szólnak.

A következőkben az önálló dokumentációkkal fogunk foglalkozni. Miben más ez a típus? Amikor kézbe fogtam életem első transzferár nyilvántartását, akkor az egyfajta üzleti tervre emlékeztetett. A legfontosabb különbséget az jelentette, hogy míg egy üzleti terv a jövőre koncentrál, addig egy transzferár dokumentáció általában a múltbeli eseményeket mutatja be.

Az egyszerűsített nyilvántartások áttekintésénél először a 2011. 12. 31-éig érvényes szabályokat fogjuk vizsgálni, a második részben pedig bemutatjuk, hogy 2012-től milyen változások történtek e téren.

A szabályokat a Transzferár Rendelet (22/2009. PM Rendelet) tartalmazza, ez alapján nézzük végig az egyszerűsítési lehetőségeket. Kapcsolt vállalati ügyletlistánkat magunk mellé téve jelöljük is be egyben, hogy melyekre alkalmazhatóak a könnyítési lehetőségek.

Egyszerűsített nyilvántartások feltételei

a szerződés alapján történő teljesítések értéke:

1. általános forgalmi adó nélkül számított
2. szokásos piaci áron az 50 millió forintot nem haladja meg
3. a szerződés megkötésétől az adóév utolsó napjáig terjedő időszakban.

Mit jelent a nem megfelelő transzferár?

Ha a transzferár, tehát a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott ár eltér a szokásos piaci ártól, akkor bizony következményekre számíthatunk. Melyek ezek?

Amennyiben egy adóellenőrzés során megállapításra kerül, hogy két kapcsolt vállalkozás között egy más árat kellett volna alkalmazni, akkor minden vonatkozó adókötelezettséget újra át kell számolni. Lehet, hogy ennek egy részét megteszi helyettünk az Adóhatóság, de emellett végig kell vezetni az utólagos ármódosítás hatásait minden érintett adónemen.

A transzferár dokumentációkat a 22/2009. PM rendelet jelenleg hatályos (és 2012. január 1-e óta érvényes) előírásai szerint ellenőrzött ügyletenként kell elkészíteni.

Milyen formában készíthetőek el a transzferár dokumentációk?

Alapvetően három formában készíthetjük el a dokumentációkat:

1. Önálló nyilvántartásként
2. Közös nyilvántartásként
3. Alacsony hozzáadott értékű, csoporton belüli szolgáltatások nyilvántartásaként

Az egyes típusokra vonatkozó tartalmi elemeket a Rendelet 4., 5. és 6. paragrafusai mutatják be.

A 2012-es évtől a korábbi egyszerűsített nyilvántartás helyébe lép az alacsony hozzáadott értékű, csoporton belüli szolgáltatások nyilvántartása.

 Az alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások

• alacsony kockázattal járó,
• rutinjellegű szolgáltatások, amelyeket
• a nyújtó fél sem főtevékenységként nyújt, és az igénybe vevő fél fő üzleti tevékenységéhez sem kapcsolódik közvetlenül, és
• a nyújtott illetve igénybe vett szolgáltatások szokásos piaci áron a 150 millió Ft-ot nem haladják meg, valamint
• az igénybe vevő számára gazdasági vagy üzleti értékkel bírnak.

Gazdasági és piaci elemzők számításai szerint a világkereskedelmi ügyletek több mint 60 százalékát vállalatcsoporton belüli tranzakciók teszik ki. A cégcsoportok tagvállalatai (kapcsolt felek) az egymás közötti szerződéseik, ügyleteik (különböző termékek belső adás-vétele, szolgáltatások valós vagy formális nyújtása, pénzügyi instrumentumok cseréje) során alkalmazott eladási árakkal (transzferár) jelentős összegű nyereséget vagy veszteséget tudnak átcsoportosítani egyik cégből a másikba, ezáltal egyik nemzetállamból a másikba. Céljuk ezzel sok esetben az adófizetés optimalizálása a vállalatcsoport szintjén, ezért a transzferáras ügyleteket az adóhatóság kiemelt figyelemmel kíséri.

A nemzeti adóhatóság ellenőrzési irányelveiben már évek óta jelen van, és a kiemelt vizsgálati célok között szerepel a transzferárak vizsgálata a társasági és osztalékadót érintő utólagos ellenőrzések keretében.

Kiemelt kockázatot és magas összegű bírság veszélyt jelent minden olyan cég számára a transzferárazás, amely kapcsolt vállalkozásokkal rendelkezik.

Milyen kockázatok merülhetnek fel és kiket érinthet?

A transzferárazáshoz alapvetően NÉGY típusú adókockázat tartozik:

Amikor transzferárazás kerül szóba egy üzleti beszélgetés keretében, a legtöbb kérdés általában arra vonatkozik, hogyan kerüljön alátámasztásra a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott ár. Általában vannak elképzelések, ötletek, de gyakori a bizonytalanság, sőt néha a teljes tanácstalanság.

Az információ ebben az esetben is hatalom. Ha ismerjük a módszereket, akkor nemcsak utólag egyszerűbb alátámasztani egy árat, hanem minden alkalommal már előre tudunk gondolkodni és tervezni. Ez nagyon meg tudja könnyíteni a feladatunkat, amikor már ténylegesen készítjük a dokumentációt.