Bizonyítási teher a transzferárazásnál

Akárcsak az előző blogbejegyzésemben említett ellenőrzési gyakorlat, úgy a bizonyítási teher szabályai is eltérőek az egyes országokban. A legtöbb államban a bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot terheli, míg más államokban az adóalanyt. Magyarország ez utóbbi országok közé tartozik. Nálunk a vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk az adóhatóság felé, hogy a kapcsolt vállalkozásaikkal megvalósult ügyleteiknél az árazás a szokásos piaci ár elvén alapul.

Ha a bizonyítás terhét elsődlegesen az adóhatóság viseli..

Azokban az országokban, ahol az adóhatóságon van a bizonyítási teher, ott az adózónak nem kötelessége, hogy bizonyítsa a saját transzferár képzésének helyességét. Ha azonban az adóhatóság már a vizsgálat elején „ránézésre” kimutatja, hogy az árazása nem összeegyeztethető a szokásos piaci ár elvével, akkor általában kötelezheti a vállalkozást, hogy mutassa be a transzferár nyilvántartásait, mely alapján el tudja végezni a részletes ellenőrzést. A legtöbb országban létezik olyan szabályozás, mely előírja az adóalany együttműködési kötelezettségét az adóhatósággal. Ilyen esetben például ha az adóalany nem adja át a transzferár nyilvántartásait, az adóhatóságnak lehetősége nyílik a becslés módszerének alkalmazására, mely igen kockázatos lehet a vállalkozások számára. Miért?

A vállalatok a saját működésüket,szervezeti felépítésüket, iparágukat, termékeiket vagy szolgáltatásaikat sokkal mélyrehatóbban ismerik, mint általában az adóhatóság ellenőrei. Így nyilvánvalóan jóval alaposabban tisztában vannak az árakat befolyásoló tényezőkkel, melyeket a revizorok nem biztos, hogy figyelembe vesznek.

Többször számoltak már be arról ügyfeleim, hogy a régebbi adóellenőrzéseiknél olyan összehasonlító terméket vagy szolgáltatást alkalmazott az adóhatóság, amely szerintük egyáltalán nem vethető össze az ő termékükkel vagy szolgáltatásukkal. „Mintha a körtét akarták volna összehasonlítani az almával..” – igen, viszont mindkettő gyümölcs! A különbségek bemutatásáért pedig olykor komoly harcokat vívtak a vállalkozások, hogy elkerüljék az információk eltérő értelmezéséből adódó bírságokat és adóhiányt.

Ha a bizonyítási teher az adózón van..

Az ilyen országokban – nálunk is – fő szabály szerint az adóalanynak kell bizonyítania, hogy helyesen és a szokásos piaci ár elve alapján képezte a transzfer árait. Általában egy bizonyos vállalati méret felett kötelező a transzferár dokumentáció készítése (Magyarországon középvállalkozási mérettől felfelé). Ha a vállalkozás nem készít transzferár dokumentációt írásban a jogszabályok által előírt kötelező tartalommal és az árazás megalapozottságához szükséges kellő mélységben, nemcsak hogy szabad teret ad az adóhatóságnak a becslési eljárások alkalmazására, hanem gyakran még mulasztási bírsággal is sújtják (nálunk akár kétmillió forinttal ügyletenként és évenként!).

Ha a vállalkozás kellően megalapozottan, a megfelelő forrásokkal és bizonyítékokkal alátámasztva készíti el a transzferár nyilvántartásait és adja át az ellenőröknek, akkor a bizonyítási teher átszáll az adóhatóságra. Ez esetben neki kell érvekkel és bizonyítékokkal alátámasztania a vállalkozás által bemutatottak helytelenségét.

Az országok közötti eltérő eljárások egy nemzetközi vállalatcsoportnál is komoly problémákat okozhatnak az adóhatóságok különböző hozzáállása és a bizonyítási teher eltérő jogi szabályozása miatt.

Mit érdemes megfontolni?

1. A nem kellően alapos, vagy „összecsapott” transzferár nyilvántartás nem nyújt védelmet!

2. A nemzetközi cégcsoportoknál erősíteni kell a „házon belüli” együttműködést a helyes és egységes transzferár képzési elvek betartására és a transzferár dokumentációk elkészítésére vonatkozóan. Egy egységes álláspontot képviselő és az árait megfelelően dokumentáló vállalatcsoportot sokkal kevesebb „támadási felületet” nyújt transzferár szempontból!

Kérdése merült fel, szívesen konzultálna? Kapcsolatfelvétel