10 tipp könyvelőknek az egyszerűbb transzferárazásért 2.

Hogyan lehet a bonyolult és összetett transzferárazási munkálatokat egyszerűbbé és átláthatóbbá tenni? Két részes cikksorozatom 2. részében további tippeket olvashat a kapcsolt vállalkozások és a transzferárazási ügyek könnyebb kezeléséhez.
Nézzük meg még egyszer, mi az a 10 legfontosabb feladat, amit egy évzárás keretében célszerű megtennie egy főkönyvelőnek, könyvelőnek, gazdasági vezetőnek ahhoz, hogy az akár több millió forintig terjedő mulasztási bírságokat elkerülhesse:
1. Kapcsolt vállalkozásokkal kötött adott évi ügyletek beazonosítása
2. Kapcsolt vállalati szerződések, szerződésmódosítások ellenőrzése
3. Kapcsolt vállalkozások bejelentésének ellenőrzése
4. Adóévre vonatkozóan a vállalati kategória megállapítása
5. Transzferár nyilvántartás készítési kötelezettségek felmérése
6. Kapcsolt vállalkozással megvalósult ügyletek árazási módszerének megállapítása
7. Transzferárak tesztelése
8. Adóalap-növelő és –csökkentő tételek megállapítása
9. Jegyzőkönyvek felvétele
10. Transzferár nyilvántartások összeállítása
Cikksorozatom első részében az első 5 tippet újra elolvashatja, a következőkben pedig felfedjük a következő 5 tippet.
6. tipp: Kapcsolt vállalkozással megvalósult ügyletek árazási módszerének megállapítása
A gyakorlatban ez a legtöbb fejtörést okozó feladat a könyvelőknél, e témában érkezik a legtöbb kérdés hozzánk is. Ha a cikksorozat első részében bemutatott adatok alapján összeállításra került a tárgyévi ügyletlista (kapcsolt vállalkozásokkal megvalósult tranzakciók táblázata), akkor a következő lépés, hogy az összehasonlító elemzés segítségével megállapítsuk, milyen módszerrel lehet alátámasztani az egyes ügyletek árképzését, az árazás piaci voltát.
A Tao. törvény 18.§-ban öt módszer kerül bemutatásra. E szerint a szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;
d) ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerrel, amely azt a - megfelelő vetítési alapra (költségek, árbevétel, eszközök) vetített - nettó nyereséget vizsgálja, amelyet az adózó az ügyleten realizál;
e) nyereségmegosztásos módszerrel, amelynek során az ügyletből származó összevont nyereséget gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az ügyletben;
f) egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)-e) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.
Hogyan induljunk neki a feladatnak? Azt javaslom, hogy tranzakciónként, és a minden egyes tranzakciónál legyen megvizsgálva, hogy a fenti 5 módszerből melyik (melyek) alkalmazható(k).
· Vizsgáljuk meg, hogy léteznek-e belső (vállalatcsoporton belüli) hasonló értékesítések, és azoknak hogyan alakul az árképzése.
· Vizsgáljuk meg, hogy az adott termék/szolgáltatás elérhető-e a külpiacon és milyen feltételekkel, milyen áron érhető el?
· Vizsgáljuk meg, hogy az adott termék/szolgáltatás a kapcsolt féltől történő beszerzés után független félnek kerül-e továbbértékesítésre? Ha igen, akkor a továbbértékesítésen elért haszonhoz találunk-e belső (cégcsoporton belüli) vagy külső (külpiaci) összehasonlítható haszon adatokat?
· Vizsgáljuk meg, hogy a gyártó/előállító fél meg tudja-e állapítani a terméken/szolgáltatáson elért önköltséget és az arra jutó hasznot? Ha ige, akkor ehhez a haszonhoz találunk-e belső (cégcsoporton belüli) vagy külső (külpiaci) összehasonlítható haszon adatokat?
· Ha a fentiek közül egyik sem lehetséges, akkor nagy valószínűséggel az ügyleti nettó nyereség módszer lesz alkalmazható, ahol más összehasonlítható vállalkozások haszonkulcs adataiból képzett tartományhoz hasonlítjuk a kapcsolt fél (felek) haszonkulcs (jövedelmezőségi) adatait.
Ha ezekkel a vizsgálatokkal elkészültünk, a következő feladat, illetve tipp a transzferárak tesztelése.
7. tipp: Transzferárak tesztelése
Az összehasonlíthatóság vizsgálatánál minden előző pontbeli esetben meg kell vizsgálnunk a kapcsolt tranzakció, majd az összehasonlítható (belső vagy külső) független tranzakció esetében az alábbiakat (összehasonlító elemzés):
· Termék/szolgáltatás jellemzői
· Szerződéses feltételek
· Funkcióelemzés
· Gazdasági körülmények
· Üzleti stratégia
A fentieket célszerű táblázatba foglalni és szövegesen is elemezni, majd a megfelelő következtetéseket levonva megállapítható a megfelelő alátámasztási módszer. Ha a kiválasztott módszer (módszerek) alapján az a következtetés, hogy a transzferár nem felel meg a szokásos piaci árnak (ártartománynak), akkor a társasági adóalapot módosítani szükséges vagy lehetséges. Ha az adóalap alacsonyabb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, akkor adóalapot kell növelni. Ha az adóalap magasabb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, akkor adóalapot lehet csökkenteni. A növelés kötelező, a csökkentés pedig egy lehetőség.
8. tipp: Adóalap-növelő és –csökkentő tételek megállapítása
A végleges adóalap-növelő és csökkentő tételeket első körben tranzakciónként kell megállapítani. A csökkentő tételek alkalmazásához szükséges a Tao. tv. 18.§-ban előírt alábbi három feltétel teljesülése:
– az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna és
– az adózóval szerződő kapcsolt vállalkozás
• belföldi illetőségű adózó, vagy
• olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
– az adózó rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét.
2017-től további feltétel is bekerült a jogszabályba a fentiek mellé:
- az adózó rendelkezik a másik fél nyilatkozatával, amely szerint a másik fél a különbözet összegét (a másik félre vonatkozó jog szerinti szokásos piaci ár elve alapján meghatározott összeget) figyelembe veszi (vette) a társasági adó vagy annak megfelelő adó alapjának meghatározása során.
Ha a fenti feltételek nem teljesülnek egy-egy lehetséges csökkentő tételhez, akkor azt nem lehet csökkentő tételként beállítani. A következő feladat pedig a tranzakciónként már megállapított adóalap módosító tételek összesítése.
9. tipp: Jegyzőkönyvek felvétele
A szokásos piaci ár elvének be nem tartása miatti adóalap módosító tételekre javasolt tranzakciónkénti bemutatást tartalmazó jegyzőkönyvet készíteni. Azok a vállalkozások, melyek transzferár nyilvántartás készítésére kötelezettek, és az adóalap módosítással érintett tranzakcióikra készült transzferár nyilvántartás, ott ez a nyilvántartás tartalmazza magát a vizsgálatot, a levezetést és a következtetést, tehát ott nem szükséges külön jegyzőkönyv. Azonban mentesülő ügyleteknél (pl. amelyek az évenkénti 50 millió Ft alatti tételek), vagy azon cégeknél, melyek mikro-, vagy kisvállalkozások, ez a jegyzőkönyv fogja megalapozni azt, hogy miért pont az adott összeg kerül bele a társasági adóbevallásba növelő vagy éppen csökkentő tételként. Csökkentés esetén a jegyzőkönyveknek legyen a melléklete az előző pont szerinti okirat és minden egyéb más bizonyíték is.
10. tipp: Transzferár nyilvántartások összeállítása
A transzferár nyilvántartás készítésére kötelezett vállalkozásoknál (a nem mentesülő ügyletek esetében) maga a transzferár nyilvántartás tartalmazza a szokásos piaci ár elv betartásának vizsgálatát, a módszerek vizsgálatát, az alátámasztást, a bizonyítékokat és a következtetéseket. Ne felejtsük el, hogy az adóalap csökkentéshez szükséges feltételeket ilyen esetben is biztosítani szükséges.
Hatékony, bírság-mentes évzárást és transzferárazási munkálatokat kívánok.
Cikkem 2017.02.02-án jelent meg az Adó Online oldalán.
Kép forrása: Image courtesy of everydayplus at FreeDigitalPhotos.net
Új hozzászólás beküldése