Anyavállalati transzferár dokumentáció alkalmazhatósága, adaptálása

Anyavállalati transzferár dokumentáció

Egy bizonyos vállalati méret felett a nemzetközi cégcsoportok gyakran készítenek csoportszintű transzferár dokumentációt. Számos buktatót rejthet magában a központi dokumentációnak az alkalmazása egy magyar vállalatnál, és ha nem tartjuk be a megfelelő hazai előírásokat, a 2 millió forintos ügyletenkénti bírságtól sem védi meg a cégünket.

A csoportszintű transzferár dokumentációnak az elkészítését általában a központi anyavállalat vállalja fel. Ha magyar vállalatként rendelkezünk anyavállalati dokumentációval (vagy tudomásunk van róla, hogy ilyen létezik és szükség esetén majd megkapjuk), és ezt adjuk oda a revizoroknak az adóellenőrzésnél, lehet, hogy nagy meglepetésként fog érni, amikor ennek ellenére mégis több millió forintos mulasztási bírságot kapunk. Számos buktatót rejt magában, ha ezt a központi transzferár dokumentációt nem adaptáljuk a saját cégünkre a magyar előírások szerint.

Melyek az előfeltételei annak, hogy alkalmazni lehessen az anyavállalati transzferár dokumentációt?

A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. PM rendelet (a továbbiakban: "rendelet") rögzíti a transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség teljesítésének a módját és a nyilvántartási formákat. A rendelet előírásai alapján három típusú nyilvántartási forma alkalmazható.

1. Önálló nyilvántartás:

Minden egyes, éves szinten 50 millió forintot elérő kapcsolt vállalati tranzakcióra külön-külön el kell készíteni teljes tartalommal (vállalati bemutatás, szerződés bemutatása, piacelemzés, funkcionális elemzés, gazdasági-pénzügyi elemzés).

2. Alacsony hozzáadott értékű, csoporton belüli szolgáltatások nyilvántartása:

A rendelet 1. számú mellékletében felsorolt szolgáltatásokra készíthető, melyek nem haladják meg éves szinten a 150 millió forintot. Emellett még számos feltételnek kell megfelelnie az ügyletnek, hogy ilyen csökkentett tartalmú (cégadatok, szerződés bemutatás, szokásos piaci ár bemutatása) nyilvántartást lehessen készíteni.

3. Közös nyilvántartás:

A közös nyilvántartás két fő részből áll: a fődokumentumból, amely a vállalatcsoport valamennyi, az Európai Unió valamely tagállamában illetőséggel rendelkező (a továbbiakban: EU-n belüli) tagjára vonatkozó közös, szabványosított információkat tartalmazza, valamint a specifikus nyilvántartás(ok)ból, amely(ek) az adózó és kapcsolt vállalkozása(i) szerződésé(ei)t mutatja be. A közös nyilvántartás készítése is egy lehetőség, mellyel a magyar vállalkozások tehát a következő két feltétel együttes teljesülése esetén élhetnek:

a) Ahogy az előzőekben is olvashattuk, a fődokumentumnak a cégcsoport összes EU tagállambeli tagjának adatait szükséges tartalmaznia. Erről fontos megnyugtatóan megbizonyosodnunk, akár úgy, hogy nyilatkozatot kérünk az anyavállalattól erről a tényről.

b) A közös nyilvántartás alkalmazását a tárgyévről szóló társasági adóbevallásban jelezni kell (ez a 29-es nyomtatvány főlapján tehető meg). Ha ez a nyilatkozat nem történt meg, akkor nem lehet alkalmazni a közös nyilvántartást, hanem mindenképpen az önálló nyilvántartásokat kell külön-külön minden egyes 50 millió forintot elérő ügyletre elkészíteni, illetve ha a feltételek teljesülnek, a megfelelő ügyletekre lehet az alacsony hozzáadott értékű, csoporton belüli szolgáltatások nyilvántartását összeállítani (természetesen a megfelelő összevonási szabályokat alkalmazni kell).

Ha tehát az elmúlt években nem jeleztük a társasági adóbevallásban a közös nyilvántartás alkalmazását, nem lesz megfelelő az anyavállalati transzferár dokumentáció alkalmazása, ez nem fog megvédeni az ügyletenkénti 2 millió forintig terjedő mulasztási bírságtól!

Ilyen esetben az anyavállalati transzferár dokumentáció alapján legalább pótlólag szükséges összeállítani a nyilvántartásokat ügyletenként külön-külön.

Ha pedig jeleztük a társasági adóbevallásban a közös nyilvántartás alkalmazását, akkor arról kell meggyőződnünk, hogy az anyavállalat által átadott dokumentáció tartalmazza-e a rendeletben rögzített kötelező tartalmi kellékeket a megfelelő mélységben. Nézzük meg, melyek ezek a tartalmi kellékek!

Transzferár workshop

Közös nyilvántartás fődokumentumának kötelező tartalma

A fődokumentumot az Európai Unió érintett tagállamaira vonatkozóan kell elkészíteni, beleértve a harmadik országban illetőséggel rendelkező vállalkozások és az EU-n belüli csoporttagok közötti ellenőrzött ügyleteket is.

A fődokumentum legalább a következő elemeket tartalmazza:

a) az üzleti vállalkozás és az üzleti stratégia általános leírását, beleértve az üzleti stratégiában az előző adóévhez képest bekövetkező változásokat;

b) a vállalatcsoport szervezeti, jogi és működési szerkezetének általános leírását (ideértve a szervezeti ábrát, a csoporttagok felsorolását és az anyavállalat leányvállalatok működésében való részvételének leírását);

c) az EU-n belüli csoporttagokkal ellenőrzött ügyleteket folytató kapcsolt vállalkozások általános megnevezését;

d) az ellenőrzött ügyletek általános bemutatását (a jelentősebb ellenőrzött ügyletek felsorolását, például tárgyi eszköz értékesítése, szolgáltatás nyújtása, immateriális javak kifejlesztése, pénzügyi szolgáltatás nyújtása, valamint azok értékének megjelölését);

e) az elvégzett feladatok és a vállalt kockázatok általános leírását, valamint a feladatokban és a kockázatokban az előző adóévhez képest bekövetkezett változásokat;

f) immateriális javak tulajdonlására vonatkozó információt, valamint a fizetett és kapott jogdíjak ismertetését;

g) a vállalatcsoporton belüli transzferár-képzési politikát vagy a transzferár-képzési rendszer leírását;

h) a költség-hozzájárulási megállapodásokat, a szokásos piaci árat megállapító határozatokat és a szokásos piaci árra vonatkozó bírósági döntéseket a 4. § (5) bekezdésében felsoroltak szerint; valamint

i) az elkészítés és a módosítás időpontját.

Közös nyilvántartás specifikus nyilvántartásának kötelező tartalma

A specifikus nyilvántartás legalább a következő elemeket tartalmazza:

a) az ellenőrzött ügyletben részt vevő kapcsolt vállalkozás nevét (elnevezését) és székhelyét, valamint adószámát vagy annak megfelelő azonosítót, ezek hiányában cégjegyzékszámát (nyilvántartási számát) és a cégjegyzékét (nyilvántartását) vezető bíróság (hatóság) megnevezését és székhelyét;

b) az adózó üzleti vállalkozásának és üzleti stratégiájának általános leírását, beleértve az üzleti stratégiában az előző adóévhez képest bekövetkező változásokat;

c) a szerződés tárgyát (tárgyait), ideértve az ügyletek bemutatását, az ügyletek értékének feltüntetését, megkötésének és módosításának időpontját és időbeli hatályát;

d) az összehasonlító elemzést (termék és szolgáltatás jellemzői, funkcionális elemzés, szerződéses feltételek, gazdasági körülmények, egyedi üzleti stratégiák);

e) az összehasonlítható adatok bemutatását;

f) a vállalatcsoport transzferár-képzési politikája (rendszere) átvételének és alkalmazásának - különösen a szokásos piaci ár meghatározásához alkalmazott módszernek - a bemutatását; valamint

g) az elkészítés és a módosítás időpontját.

A vállalatcsoport - választása szerint - a specifikus nyilvántartás kötelező tartalmánál felsoroltak bármely elemét a fődokumentumban is szerepeltetheti, feltéve, hogy ezt ugyanolyan részletességgel teszi, mint a specifikus nyilvántartás esetében.

A nyilvántartás, illetve az azt alátámasztó dokumentációk nem magyar nyelven is elkészíthetőek. Az Art. 95. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az adózó köteles azokat vagy azok egy részét az adóhatóság felhívására - a megjelölt határidőn belül - magyar nyelven is rendelkezésre bocsátani.

Milyen tipikus átalakítási, adaptálási feladatok merülhetnek fel?

Az anyavállalati transzferár nyilvántartást jellemzően kétféle módon készítik el.

Az első típus, amikor egyetlen egy anyag kerül összeállításra, mely a cégcsoportot mutatja be, tartalmazza a cégcsoportra vonatkozó funkcionális elemzést és a piacelemzést, és az ügyleteket egyenként, de röviden mutatja be. Jellemzően ebben az anyagban nem a magyar vállalkozás szempontjából történik meg a transzferárak bizonyítása, hanem az anyavállalat szempontjából. Általában nem tartalmaz minden ügyletet a kellő mélységű részletességgel.

A második típus már jellemzően egy központi dokumentációból (Masterfile) áll, mely tartalma hasonló a rendelet szerinti fődokumentumhoz, és mellé készülnek el az ügyletenkénti specifikus nyilvántartások. A tapasztalatok szerint a nemzetközi szabályozás nem fedi minden esetben a magyar szabályozást és a specifikus nyilvántartások (Country files) nem tartalmaznak minden kötelező kelléket, amit a rendelet ilyen esetben előír.

Ha tehát a múltban nem került megjelölésre a társasági adóbevallásban a közös nyilvántartás alkalmazása, az anyavállalati transzferár dokumentációban foglaltak alapján külön-külön elkészíthetőek akár pótlólag az önálló nyilvántartások.

Ha pedig megjelölésre került a közös nyilvántartás választása, tehát nyilatkoztunk a NAV felé, hogy a közös nyilvántartást választottuk, akkor meg kell vizsgálni, hogy:

- van-e fődokumentum és annak megfelel a tartalma a rendeletben foglaltaknak, és minden EU tagállambeli csoporttag szerepel benne,

- rendelkezésre áll-e az összes 50 millió forintot elérő tranzakcióra a specifikus nyilvántartás, és azok tartalma is összhangban áll-e a rendelet által előírtakkal.

Ha szükséges, akkor még ezeket az anyagokat ki is kell egészíteni ahhoz, hogy a revizorok a nyilvántartások hiányossága miatt ne szabjanak ki további - akár több millió forintig terjedő - mulasztási bírságot.

Az anyavállalati nyilvántartások tehát jó alapot jelenthetnek, de nem javasolt azokat áttekintés és alapos vizsgálat nélkül egy az egyben alkalmazni, hanem célszerű minden esetben ellenőrizni és szükség esetén kiegészíteni, akár egy külső szakértő segítségével.

Cikkem 2016.08.11-én jelent meg az Adó Online oldalán.

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről